Hallhattuk már többször azt a kifejezést, hogy bázisugrás, és arról is volt sejtésünk, hogy ez egy extrémsport, de most azt is megtudhatod, hogy ez egy különösen veszélyes sport.
Az ejtőernyőzést minimum 800 méterről szokták kezdeni, de a bázisugrás ennek töredékéről történik. A bázisugrók speciális ernyőjét hatogatni is máshogy kell, speciális darabok ezek, nyílási sebességük is más.
A bázisugrás az angol szavak kezdőbetűinek mozaikszavából áll össze bázissá, vagyis building (épület), antenna (antenna), span (híd), earth (föld, szikla), így lesz B.A.S.E.
A mai értelemben is vett bázisugrást néhány ejtőernyősnek köszönhetjük, akik ernyővel a hátukon ugrottak le épületekről sziklákról az 1960-as, 70-es években. Mégis a bázisugrásokat sokan Carl Boenish nevéhez kapcsolják, mert ő volt az aki Amerika magas épületeiről, sziklafalakról is a mélybe vetette magát.
A bázisugrás magassága maximum néhány száz méter lehet, vagy még alacsonyabb. A fix helyekről történő leugrást a speciális ernyő és annak megfelelő hajtogatása teszi lehetővé (túlélhetővé). Az évek alatt folyamatosan tökéletesítették a felszerelést és a technikát is, de bázisugrásban nem lehet része csak annak, aki ejtőernyős gyakorlattal is rendelkezik.
Hazánkban ugyancsak néhány merész és vállalkozó kedvű fiatal vágott bele a bázisugrásba, igaz, hogy nem magyar helyszíneken kezdtek. Nehéz kezdet, nulla tapasztalat mellett el lehet képzelni, hogy mennyi kopott a lelkesedés, az ezredfordulóra más merészek már úgy kezdtek bele a bázisugrásba, hogy profiktól tanultak. Létrejött a Magyar Bázisugró Csapat, majd a sportegyesület, és már nagyobb sporteseményeket is szerveztek.
Ha szereted a borzongást, akkor a videó látványa is kellő élménnyel fog szolgálni. Jó zuhanást!
További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!
Tartalom: xsports.co.hu | képek: flickr.com | videó: youtube.com